Istennők

Nők, angyalok, pufókak, szépek, múzsák és anyák, gyönyörűek vagy suták.

Nők a reneszánszban, Boticellitől Tiziánóig, vagy egész máskép(p) Klimttől.

Nők, akik tartják a világot, ahogy Kriszti mondaná, a női tulajdonságok megtestesülnek az egész világon, a természetben, vagy a természet testesül meg bennünk.

Istennők, rajongások tárgyai, női. Változatos kavalkád a szépség ideálja a különböző korokban, a különböző művészetekben, és teljesen egyedien csapódik le bennünk, mai nőkben, ez a sokféle „szép”, ez a sokféle rajongás.

Reneszánsz női képek - mivel a művészek megrendelésre festettek női arcokat, nem sugárzik egy festmény tekintetéből sem olyan hév, mint a férfi portrékról. Más irányultságúak voltak a festők…

A női istenek ábrázolása pedig hagyományos, szőke, hosszú haj, angyali tekintet, semmi extra, sőt, mai szemmel inkább csúnya arcok.

Hú, a gyerekképek egyenesen ijesztőek!

Van egy elmélet, mely szerint magunkban hordozzuk a görög istennők archeotípúsait. Van, aki Athéné harciasságát és éles eszét viseli magán, van aki a házitűzhely őrzője Hesztiaként, s van, aki az anyai ragaszkodással Perszephonévé válik. Jobban megnézve egyik istennő sem tökéletes. Sőt, tökéletlenségük teszi őket egyedivé. Miben vagyunk mi isteniek és miben tökéletlen emberiek?

Nők, istennők, a nő, az istennő. Mennyiféle lehet, mennyi mindenért imádható, tisztelhető.

Szépség és ragyogás. Ezek fontos tulajdonságai az istennőnek.

De mitől ragyog? Mitől szép? A női tulajdonságoktól?

Nem, attól ragyog, hogy valaki szépnek látja, valaki érdemesnek találja arra, hogy ragyoghasson. Hogy a szikra fellobbanjon a szemében, és égjen a tűz, amit aztán folyton táplálni kell az imádattal, a hódolattal, hogy ne hunyjon ki a láng.

Szép vagy, csinos vagy, jól nézel ki. Hú, nem is tudok mit kezdeni ezekkel a kifejezésekkel. Nem tudok istennő lenni, vagy csak felemásan.

Éveken át, ha azt mondta nekem egy férfi: “De csinos vagy!”, gyorsan rávágtam, hogy “ó hát ez a ruhám már 5 éves”, vagy hogy “á, dehogy is”, de a legjobb az volt, amikor így reagáltam: “… na térjünk vissza a tárgyra”.

Egy tréner barátom éveken át mutatta a tükröt a dicséreteivel, és mindig figyelmeztetett, hogy válaszoljak igazi nő módjára, köszönjem meg és csak mosolyogjak, élvezzem ki, ha bókolnak nekem. Tanuljam meg végre élvezni azt, hogy nő vagyok! Nem is tudom ….5 évembe tellett??

Egy apró trükk, szép ruha, szép cipő, és egyszerre istennő lehetek akár én is.

Igen, tudom, hogy szép, mármint a ruha, és talán nem olyan gáz rajtam, na de hogy én ebben emberek közé? Én a farmeros, pólós lány? Akire mindig rá kell szólni, hogy most szép legyél. Miért nem vagyok minden nap az? Miért nem járok minden nap szoknyában, harisnyában, csizmában?

Miért nem akarok minden nap Istennő lenni? Passz. Jobb elbújni.

Hát, aki meg akar venni, az farmerban vegyen meg, aztán leszek az Istennője, amikor és ameddig imád.

Furán hangzanak a bókok, a ma megint gyönyörű vagy, elkápráztat a mosolyod, és a többi. Nem tudok mit kezdeni velük.

Én évekig nem istennő voltam, hanem egy tartozék, egy testrész, egy alkatrész valakiben. Az elején sem nagyon istennősködtem, úgy rémlik.

Ne arra emlékezzenek, mi van rajtad, hanem arra, mit mondasz.

Lehetünk istennők csak úgy saját magunkért? Mikor nincs, aki istennővé tegyen, azzá varázsolhatjuk-e saját magunkat? A külcsín, a ruha, a smink hozzátesz, vagy elvesz a természetességünkből? Akkor kezdtem sminkelni magam, amikor fel mertem vállalni a nőiességem. Akkor vágattam le a hosszú hajam, amikor már tudtam, rövidebb frizurával is lehetek vonzó nő. S akkor kezdtem nőisen öltözködni, szoknyát, szép cipőt és táskát hordani, mikor éppen elhagytak, megaláztak, nem szerettek. Én így csaltam elő magamból az istennőt. Az istennőt, aki néha darabos, szögletes, néha férfias - mert ilyen szerepbe kényszerül-, de legbelül talpig nő finom vonalakkal és puhasággal.

Ha valaki engem akar, az tudja, hol és hogyan imádhat. Ha valaki más Istennőt akar, azt is megtalálja. Ha egyszerre többet, és jól csinálja, rajta.

Én csak akkor ragyogok, ha meggyújtanak. És addig leszek az Istennője, ameddig szikrát kapok.

Istennőnek lenni napi 24 órában nagy fáradtság. Szép lassan kell belejönni, és meg kell tanulni élvezni. Ahogy meg kell tanulni értékelni, hogy istennők lehetünk valakinek az életében.

És meg kell tanulnunk értelmezni a többi Istennő üzenetét. Legyen az ókori, reneszánsz vagy éppenséggel a barátnőnk.