Este 11 volt, halkan mentem el a motor mellett, fáradt voltam, kicsit szórakoztunk este páran piacosok, de másnap mindenki korán kezdett, hát én is igyekeztem haza – a bérelt házba.
Bementem a konyhába – a ház a konyhával indult. Ott volt a széken egy fekete hátizsák. hirtelen gyanús lett, mert apám nem volt az a hátizsákos fajta. De továbbmentem.
Bementem az egyetlen lakószobába, ahol négy ágy volt a szoba négy falánál elhelyezve. Apám és a két „új” fia aludtak három ágyban, én csöndben az enyémhez mentem …. volna…. ha az üres lett volna. De valaki aludt benne. Ez nem a Hófehérke és a hét törpe sztori, ez a valóság volt!
Visszamentem a konyhába, belenéztem a hátizsákba, mert valahogy éreztem, hogy onnan jön a baj. Nem hittem a szememnek, ki alszik az ágyikómban!
Az ember tudja, hogy a fiatalság bolondság. Na de ennyire??? Ehhez a pasihoz semmi közöm! Egy egyetemi nyári táborban ismertem meg két hete, egyetlen egyszer elmentem vele bérelt biciklin biciklizni, mert senki más nem akart, ettől ő belém szeretett, én nem…, s bár ő Budapesten tanult, én meg nem, de ő úgy gondolta, a távolság nem akadály, … én meg nem…. Amúgy nagyon jóképű és rendes fiú volt. Talán épp ez volt a baj.
A vezeték nevét már akkor sem tudtam. Nyilván, apám dzsentri lélek, nem lacafacázott, amikor ők aludni mentek, nemes egyszerűséggel kvártéllyal kínálta a fáradt vándort, aki épp lánya kezét jött tán megkérni, ki tudja. De legjobb, ha most mindenki alszik, mert reggel 6-kor kelés.
Felébresztettem az ágyamban alvó helyes és nemes lelkű férfiút, ő maga mellé rántott örömében, megölelt, meredt szemekkel mozdulatlanul tűrtem egy 5 percig, majd hogy meneküljek, kitaláltam, hogy menjünk ki.
Ekkor megtörtént az, amire sose vágytam, hogy nézzem a csillagokat az égen egy férfival, akire viszont rá se bírok nézni. A szemem sarkában láttam a motort, a bajlós jelet…
Néztem a csillagokat, azon a szép meleg nyári estén, és majd szét vetett a düh, hogy mit kezdek én most vele. Ezzel az egésszel.
Mivel tudta, mely városban lakik az anyám, a nevem alapján felhívogatott a vonalason (na persze, akkor még nem volt elterjedve a mobiltelefon) minden telefonszámot a telefonkönyvből, megkérdezte, én vagyok-e a lányuk, így amikor végre az anyámat hívta fel, anyám logikusan azt válaszolta, hogy igen. Bár ne tette volna…
Hogy meneküljek a csillagnézegetéstől, mielőtt elkap a sikító frász, kitaláltam, hogy menjünk sétálni. A falu két házzal odébb véget ért, besétáltunk az erdőbe. Aggódott. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, én visszatalálok és Telihold van, mit aggódik. Sokat mentünk, majd miután már éjfél volt és nem jutott semmi az eszembe, hogy szabadulhatnék meg tőle, jeleztem, hogy én most hazamennék aludni. Megfordultam, és láttam, hogy három út vezet vissza. Na de melyik a miénk???
Ő persze bepánikolt. Mondtam, hogy ne féljen, mert reggel hatig van időnk, addig visszaérünk. A Hold fényében egy ősfás részre érve magam is egy horrorfilmben éreztem magam, de céltudatosan mentem előre, kerestem a lest. A pasi remegett. Felhívja a fél várost értem, azt se tudja, várom-e, nem fél a kikosarazástól, de fél az erdőben…
Közöltem vele, hogy valahol biztosan lesz egy les. És lett egy les. Felmásztam. Ő teljesen ámulva nézett rám. Láttam a lámpafényeket, tudtam, hogy arra van a falu. Hajnal félkettőkor már nem számított, hogy mellette kell aludnom egy ágyban…
Másnap a piac lányai és asszonyai elolvadtak a Férfi látványától. Néztem, hogy tényleg nagyon helyes, magas és zongoraművésznek tanult az Akadémián. Mi a bajom vele? Sose jöttem rá.
Miután már minden nő beleszerelmesedett, de ő csak értem epekedett, ezért délután már nagyon untam a banánt, kénytelen voltam megkérni, hogy menjen haza Budapestre, mert ez nem fog menni közöttünk. Ekkor belül magamban már nyüszítettem a kialakult helyzettől.
Nagyon szomorú volt. Ő nem tudta, hogy aljas módon azt se bántam volna, ha elhagyom az erdőben. Nézett rám teli vágyakkal. A vágyak még nem szerelem – gondoltam magamban. Ennyivel – a magam részéről - le is tudtam a dolgot. Saját magamban még a vágyakat se fedeztem fel. Megértette, hogy nincs jövőnk.
Felült a motorra másnap délután és elment. Még mindig itt cseng a fülemben az a motorzaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése