Mondd, te kit választanál?

Találós kérdés: Ha döntened kellene, hogy egy nálad sokkal fiatalabb vagy nálad sokkal idősebb társat válassz magadnak, akkor te kit választanál? A majd 1o évvel ifjabb, hozzád képest csaknem éretlen Tibit, vagy a majd két évtizeddel idősebb, talán már túlérett Tibort? Mire vágyunk? Kire vágyunk?

Internetes társkereső oldalon előbb-utóbb csaknem minden egyedülálló “kiköt”. Van, aki csak gyors tájékozódás miatt megy fel egy ilyen oldalra, hogy megnézze, vannak-e hozzá illő egyedek, pasik, vagy csajok, akiknek esetleg ő megfelelhet, vagy akik neki megfelelnek. Aztán vannak a bátrak, akik regisztrálnak és profilt hoznak létre, és naponta lelkesen várják az ellenkező neműek jelentkezését, vagy lelkesen like-olják a másik oldal profilját. A kevésbé elszántak kicsit passzívan nézelődnek, még az is lehet, hogy regisztrálnak, de csak álnéven - nem kiadva saját magukat. Hiszen nem mindenki akarja kitenni az ablakba, hogy éppen egyedül van és vágyik valakire.

Nos, én voltam már nézegető, bátor és kevésbé elszánt is. Egyik sem vezetett eredményre. Beáldoztam rá hónapokat, napi 1o percet, esélyt adtam levélváltásoknak, személyes találkozónak, néhány randevúnak, s a végén mégis egyedül püfölöm a billentyűzetet a témában érdekelt és tájékozott egyedként.

Én néhány éve egy napig voltam tagja egy ilyen társkeresőnek, de pánikszerűen menekültem az első egy-két bemutatkozó levél után.

A profil törlésére akkor került sor, amikor az én Tiborom egy hasonló levéllel várt a virtuális postaládámban:

“Szia! Tibor vagyok 45 éves, 165 cm és 130 kg.” - eddig semmi probléma, lehet egy mackó is kedves társ. Na, de a folytatás….

“Tudom, hogy dagadt vagyok, büdös is, mert izzadok, és szuszogok, horkolok, néha a gyaloglás is nehezemre esik. De imádom a hedonizmust, gyakran vinnélek elegáns éttermekbe a luxus autómon, és ha elviseled a nehéz természetemet, kárpótollak a balatoni vitorlásomon. Gyakran járok jachtozni az Adriára, ajándékokkal kényeztetlek, ha leszel a dekoratív kiegészítőm.”

Hukk, annyira nem gondolom magam dekoratívnak, kiegészítőnek meg pláne nem, szóval, tudtam, a probléma az én agyamban, az én agyammal van.

Talán már túl tájékozott és tapasztalt is vagyok a témában. Olvastam könyveket, a témába vágó “szak”cikkeket, beszélgettem barátokkal, kollégákkal, pszichológussal, lelkitárssal, s a végén mégsem lettem elég okos ahhoz, hogy megtaláljam a másik felem.

Vagy nem is kell okosnak lenni ehhez? Sőt, inkább legyünk “buták”, akik beugranak a “tetszikelős”, “csókküldős”, udvarlós leveleknek? Akik még elhiszik, hogy pár mutatós kép, egy kicsit egyedi bemutatkozó szöveg alapján több ezer jelölt közül pont minket választanak. A két szép szemünkért, vagy másért.

Legyünk buták, akik lelkesen like-oják a csivavát tartó, kigyúrt férfitesteket, aki elájul egy “Őszinte és mély kapcsolatra vágyom” vagy “Keresem a másik felem” jeligétől?

Próbáljuk ki, mit tud az ifjú Tibi? Igen, igen, igen.

Ha elég nyitott vagy a nyári kalandokra, ha még belefér az életedbe, idődbe egy lazább kapcsolat, akkor neked is ajánlom Tibit!

Receptre írnám fel időnként magunknak, 35 feletti nőknek a 30 alatti pasikat! Néhány hétre, titokban! Egész addig, míg tart az az elemi kémia, amikor fejvesztve dobod le a bugyidat magadról!

Tibivel persze vagy egy kölcsön kecóban, vagy a te lakásodban találkozol, nem mutatod be a barátaidnak, nem ismered a haverjait, de nem is érdekel. Heti egy-két alkalommal imádod, majd amikor kezdene beléd szeretni, kilépsz.

Mert nem gyereket akarsz magadnak, hanem pasit. Bár Madonna elég jól elvan a fiatal szeretőjével, nekem a minden napok nem működtek volna az ifjú lovagommal.

Hogy én lennék a gonosz, könnyűvérű, kiélt öregasszony? Nem hiszem.

Csak próbálom a határaimat, és keresem a másik felemet. És mivel a bugyimon kívül az agyamat is szeretném eldobni, okosan lelépek.

Sajnos én buta nem vagyok, nem annak születtem. Tanultam, dolgoztam, tapasztaltam, néha elbuktam, felálltam és tovább mentem. És mennék most is tovább, ha lenne merre, ha lenne kivel. Mert választék az van, de a választás nehéz.

Egy kattintásnyi távolságra vár a boldogság, vagy éppen sok egy kattintással örök keresési folyamatot működtetek….

Szóval Tibi vagy Tibor? Én a kettő között keresem az én Tibcsimet, talán létezik. Ha igen, jelentkezzen “A még nem adtam fel” jeligére.