A menedzsert felszarvazta a csaja. Én ekkortájt kerültem a képbe. Végig asszisztáltam heteken át. Én voltam a Terézanyu. Aztán teltek a hónapok, én már a közös nyaralásunkról faggattam, ő meg nem válaszolt. Aztán júniusban már alig keresett. Aztán júliusban már dolgozni is alig bírtam, mert persze néha előkerült. Augusztusban épp találkoztunk még egyszer, válaszolt egy sms-re és nem látta, hogy mögötte állok épp. Egy nő írt. Szerelmemnek nevezte a managert, aki az én szerelmem is volt! Mi a fene ez a tumultus itt!, gondoltam. A dráma kitört. Mint kiderült, a nőnek volt egy kisgyereke is, és elvált volt. Tudtam, a managert is foglalkoztatta már a saját maga múlandósága. Engem is az enyémet. Néha beszéltünk is erről. Azt is tudtam, hogy önző ember és fél az apaságtól, az elköteleződésről. Elég nagy nőcsábász volt korábban…. Már ötven felé járt. A mi időnk viszont ekkor lejárt…. Hetek múlva azt álmodtam, hogy megy a manager egy fehér folyosón, két oldalt két kisgyerek, a manager fogja a kezüket, rám néz és azt mondja: „tudod, én ezt a helyzetet most nagyon élvezem.” Így értettem meg, hogy ez a pasi most gyakorol. Azért ezt a nőt választotta, mert ennek van gyereke. Én az erős, dolgozó, szingli nő voltam, aki kikaparta a szarból, hogy ő most megnyerhesse a főnyereményt.
A menő IT cégtulajdonossal nem egy városban laktunk. Aztán új megélhetést és több pénzt kellett keresnem. Ezért én is Budapestre költöztem. Ő onnantól kezdve nem ért rá. Azt éreztem, hogy attól fél, mintha rá akarnék akaszkodni. Mondtam, ha elhagy, én akkor is odamegyek, mert nem miatta, hanem magam miatt megyek. Találtam munkát, igazán jó kis karriert és pénzt. Azonban két év múlva is bosszantott, hogy ez a dúsgazdag ember azt hitte, azért jövök ide Budapestre, hogy eltartassam magam vele. Meg voltam bántva és sértve. Aztán az IT-s fickóval álmodtam. Ajtót nyitott, de a háta mögött egy nő suhant el, így nem tudtam vele beszélni. De három hét múlva újraálmodtam ugyanezt a jelenetet. Álmomban megint ajtót nyitott. És akkor beolvastam neki. Kb. 40 percen át mondtam és mondtam és mondtam - álmomban. Majd felébredtem. Tudtam, hogy most jött el a pillanat, hogy a valóságban is megtegyem. Felhívtam. Másnapos volt, buli után, nagyon nem számított a hívásomra. Szinte szó szerint elmondtam neki, amit aznap éjszaka álmomban. Most is kb. 40 percig tartott. Ő csak hallgatott. Közben ki is józanodott. Lelki szemeimmel láttam, ahogy összesorvad szégyenében. Valóban attól félt, hogy rá akarok akaszkodni. És nagyon bánja, hogy szó nélkül elfutamodott, hogy ítélkezett rólam, és hogy így megbántott. És ha a jövőben bármiben, DE BÁRMIBEN a segítségemre lehet, akkor bármikor hívjam fel, sőt megkért, hogy egyszer majd hívjam fel. Próbált vezekelni, éreztem a hangjában. Megnyugtattam, hogy soha többé nem fogom keresni. Nem fogok róla álmodni sem– se álmomban, se a valóságban többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése