Pukkan a dugó, pukkan a buborék, csiklandozza a pohár falát, a szádat.
Koccintás, tisztelgés, ünnep.
Koccintás, nevetés, kéj.
Megbabonáz.
Készülődés, a pezsgőhöz készülődés kell.
Hűtés, az fontos; hogy az illata, zamata tökéletes legyen. Pont akkor és pont ott.
Figyelem, tisztelet. Tökély.
Szervírozás: pukkanjon, de csak kicsit, az úgy elegáns. Valami teljesen egyedi hang, tompa puff, pukkan a dugó, valaki készül. Valaki ad. Kitölt, felszabadulnak a buborékok, cikáznak át az üvegből, nem cseppenhet mellé, minden tökéletes kell, hogy legyen.
A Pohár: magas, vékony falú, hosszú szárú. Hogy hideg maradjon, hogy élvezd a szemeddel a gyöngyök játékát, hogy csiklandozza az orrodat a felszökő buborék, a nemes illat.
Alkalom, amihez ünneplőbe burkolod a tested, vagy lecsupaszítod egészen.
Alkalom. Akarom.
És koccan a két pohár. Szemembe nézz, szemedbe nézek. Tisztelet, szeretet. Elismerés, vágy, szerelem, egymásra nézünk, koccintunk.
Elegáns, szép. Mosolygás is. Diszkrét, elfojtott, vagy hangos, és harsány. Hol és kivel.
Kortyolás, apró, kicsi kortyok, kiélvezve a pillanatot, az ízt és a csiklandozó buborékot. Még, akarom, még egy kortyot.
Oldódás.
Buborékok a felszínen, pillantások a magasban, koccintások, érintések. Pohár széle a szájhoz ér, mosoly, nevetés. A kéz pedig a kézhez ér.
Oldódás.
Tisztelgés? Inkább a vágy, hogy még egy korty, még egy pillanat, egymásra nézés.
Érintés. A pohárhoz, hozzám. Kezembe adod, újra töltöd.
Mosoly, és a vágy. Hogy érezd a pezsgést, a mozgást, a magasba vágyódást. Hogy feloldódhass, hogy ujjaddal játsz a pohár falán lecsapódó párával. Hogy érints. Üveget, nedveset, szépet. És feloldódj, és eggyé válj. Az ízzel, a buborékokkal, a párával és a vággyal.
Igen, a pezsgő ünnep. A vágy ünnepe. A magasba szárnyalás vágya.
(Én 35 éves koromig nem ittam pezsgőt. Ja, mert más alkoholt se. Miről maradtam le??!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése